Lúdgégetészta (csigatészta)

A csigatészta vagy más néven lúdgégetészta egy régi magyar levesbe való. Zilahy Ágnes az 1892-ben megjelent könyvében a „Valódi magyar szakácskönyvben” így ír a csigatésztáról:”Ez igen jó régi magyar étel tyúkhúslevesbe téve.” Magyar Elek konyhaművészeti írásainak gyűjteményében, „Az Ínyesmester szakácskönyvében” a következő pontos leírást adja a lúdgégetésztáról: „Érdekes, hagyományos, ünnepi levestésztája a vidéki magyar embernek. A vékonyra nyújtott, szép sárga tésztát kockákra vágjuk. Az egyes kockákat vékony pálcikára csavarjuk, és végighengergetjük a külön e célra készült, sűrűn rovátkolt kis deszkán. A rovátkák belemélyednek a tésztába, s mikor a pálcikáról lehúzzuk az így kialakult kis csövet, az csakugyan olyan, mint a lúdgége. Egy napig deszkára téve szárítjuk. A forró húslevesben kifőzzük.” Ma is vannak olyan jellemzően alföldi, dunántúli falvak, ahol az ünnepi vagy lakodalmas tyúkhúsleves elképzelhetetlen a házi készítésű csigatészta nélkül. E rangos levestészta készítésekor, lakodalom csütörtökjén, ma is körülállják az asszonyok vagy húszan az asztalokat, hogy a jeles napon bőven jusson csigatészta a tányérokba.

Hozzávalók:10 dkg liszt, 1 db tojás

Elkészítés: A liszthez adjuk a tojást és jól nyújtható, de keményebb tésztát gyúrunk. Letakarjuk, és 15-20 percet pihentetjük, majd lisztezett felületen vékonyra, de nem átlátszóra nyújtjuk. (Ha még ragad a tészta, hagyjuk kicsit szikkadni.) 1,5 x 1,5 cm nagyságú kockákra vágjuk, majd azokat pödrőfa segítségével a recézett tésztakészítő fán egyenként megsodorjuk. A tészta készítésekor ügyeljünk arra, hogy a pödrésre váró tészta ne száradjon ki, mert ekkor könnyen eltörhet, és nem lehet feltekerni. Ha a lúdgégetésztát később használjuk fel, 1-2 napot szárítsuk.

A megadott mennyiségből 4 személynek elegendő lúdgégetészta készíthető.

A lúdgégetésztát a Kifőztük 7. számába készítettem. Bevallom, nekem mindig is a lúdgégetészta volt a kedvenc levesbe való tésztám. Ezidáig valószínűleg csak bolti változatot ehettem, az is ízlett, de mindig áhitattal hallgattam, amikor anyukám mesélt a Nagynéni, saját készítésű ,híres - a boltitól jóval nagyobb - lúdgége tésztájáról. Gondoltam egyet, és én is megpróbálkoztam a készítésével. Már évek óta pihent ez a lúdgégetészta készítő kis szerkezet a fiókban (talán a pécsi vásárból származhat), ideje volt hasznát venni. Nagyon élveztem a tészta pöndörgetést, egész jól bele lehet jönni. Amikor anyukám meglátta, azt monda ez pont olyan mint a Nagynénié. Azt hiszem ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattam volna. Na jó, talán kicsit elfogult velem szembe:), de szerintem is sokkal-sokkal finomabb mint a bolti lúdgégetészta...Ez végül is nem meglepő, hiszen miért ne lenne finom az, amit szívvel lélekkel készítünk:) Akinek van hozzá türelme, ideje és módjában áll elkészíteni, próbálja ki a házi készítésű lúdgégetésztát! Más élmény lesz!