Márton napi libaleves

Márton nap a Pannóniában, Savariában született tours-i püspök, Szent Márton emléknapja. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza a katolikus országokban, így hazánkban is virágzott. Emlékét számos településnév őrzi, sok falunak (köztük az én baranyai kis falumnak is) Szent Márton a védőszentje. A védőszent napjához közelebb eső vasárnapon - jellemzően a nyár vége felé vagy ősszel, a betakarítások végeztével- tartják a búcsút. A búcsú egyházi megfogalmazás szerint Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, büntetések elengedése részben, vagy teljesen. Néprajzi megközelítésben a búcsú, a falvak egyik legfontosabb közösségi eseménye, amelynek megünneplésére minden család vendégeket hív. A búcsú a mai napig megmaradt a falu közösségi élményének, a rokon- és barátlátogatás alkalmának. A Márton nap ünnepléséhez, a Márton napi búcsúhoz kapcsolódik a lúdfogyasztás szokása is. A Dunántúlon jellemzően e napon vágták le Márton lúdját s kóstolták meg hozzá az újbort. Ennek a szokásnak egyszerű oka volt, november elejére vált igazán jó ízűvé a lúdhús, és ez idő tájt olcsóbb volt, mint máskor. Tökéletes szereplője az ünnepi asztalnak. A liba csontosabb részeiből kiváló leves készíthető, míg combjaiból, húsosabb részeiből, saját zsírjában, remek pecsenye süthető.

A Márton napi libaleves az alábbiak szerint készíthető:

Hozzávalók: 1 kg libaaprólék (tetszés szerint hát, szárny, nyak, zúza), 4 db nagyobb sárgarépa, 3 db nagyobb zöldséggyökér, 1 db nagyobb vöröshagyma, 1 db kisebb zeller, 8-10 gerezd fokhagyma, 10 szem egész fekete bors, 1 db paprika, 3-4 egész (szárított vagy friss) csípős paprika, 1 ág rozmaring, 1 ágacska kakukkfű, só ízlés szerint, lúdgége tésztaA megtisztított libaaprólékot hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, leszedjük a habját. Ezt követően fűszerezzük a hagymával, fokhagymával, szemes borssal, sóval. Lassú tűzön főzzük a levest. Közben a leveszöldségeket megpucoljuk, és hasábokra szeleteljük. Amikor a hús félpuha, a leveshez adjuk a zöldségeket, a paprikákat és tovább főzzük lassú tűzön. A leves akkor készül el, amikor a hús teljesen megpuhult (kb.: 2-3 óra). Sós vízben vagy a leszűrt leves egy részében megfőzzük a lúdgége tésztát, lecsöpögtetjük, leveses tálba tesszük és rászűrjük a libalevest. A főtt csontos húst és zöldségeket a leves mellé kínálhatjuk.

Megjegyzés: A lúdgége tészta készítése a „Kifőztük” 7. számában és itt megtalálható.

Ez a recept a Kifőztük 9. számában jelent meg, amelyben több mint ötven recepttel készültünk, szem előtt tartva a novemberi jeles napokat és az adventi készülődést is.