Aszalékleves

Az idei év végi ünnepekre olyan étel ötletekkel készültem, amelyeket családunkban sok-sok évvel ezelőtt készítettek. Néhány esetben 1-1 újragondolt változatot készítettem. Elsőként következzék az aszalékleves.

Családunkban szokás volt, hogy Szenteste aszalékleves került az asztalra, mivel Ádám, Éva napja még a böjt jegyében telt. Bőven volt aszalt gyümölcs, hiszen a dédnagymama egész nyáron aszalta az éppen érő gyümölcsöket, meggyet, barackot, almát, szilvát, körtét. Az aszaléklevest nagyon egyszerűen készítették. Először vízbe áztatták az aszalt gyümölcsöket, majd lassú tűzön, a sparhelt hátsó részén puhára főzték. A gyümölcsöktől a levesnek szép sötét, bordós színe lett. Nem habarták, kevés cukrot és néhány szegfűszeget adtak hozzá. A délután során kisütött - dióval, mákkal, fahéjjal - töltött kelt kaláccsal kínálták.

Hozzávalók:

60 dkg aszalt gyümölcs (vegyesen alma, szilva, körte, barack, meggy)

10-15 dkg cukor

8-10 db szegfűszeg

A nagyobb aszalt gyümölcsöket kisebb darabokra tördeljük és az összes gyümölcsöt fazékba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Legalább fél napig áztatjuk. (Az áztatás során a gyümölcsök felszívják a vizet, ezért azt pótoljuk.) Ezt követően hozzáadjuk a cukrot és a szegfűszeget. Lassú tűzön addig főzzük a levest, amíg a gyümölcsök meg nem puhulnak. Langyosan fogyasztjuk. Kínálhatunk hozzá kelt, töltött kalácsot.

A recept a Pécsi Borozó téli számában jelent meg.