Törökméz

"Ide nézz, törökméz, fele cukor fele méz." Ez a mondóka jutott eszembe a törökmézről, aminek fő összetevői valóban a cukor és a méz, és ami a lyukacsosságát eredményezi a szódabikarbonát. Tudom, tudom ez a bejegyzés nem a fogorvosok támogatásával jött létre, azért 25-30 évente megengedhető:) körülbelül ekkor ehettem utoljára. A törökméz és a similabda igazi vásárfia volt gyermekkoromban, ha valaki a családból megfordult a pécsi vásárban, ezzel kedveskedett.

Hozzávalók: 1 bögre kristálycukor (kb. 2 dl), 2 nagy evőkanál méz, 1,5 teáskanál szódabikarbonát.

Elkészítés: Egy nagyobb tányért vagy tálat, - de a legjobb egy szilikonos sütőlap - kissé olajozzunk meg. Erre fogjuk borítani a forró törökmézet. Ez legyen előkészítve, mert a törökméz egy két szóból elkészül. Kb. egy 4-6 literes fazékban elkeverjük a cukrot a mézzel és elkezdjük melegíteni nagy lángon, amikor elolvadt a cukor, lejjebb vesszük a lángot és addig kevergetjük amíg el nem kezd karamellizálódni a mézes, cukros keverék. Amikor szép aranyszínű, lehúzzuk a lángról és hozzákeverjük egy két mozdulattal a szódabikarbonátot. Vigyázzunk, hogy a lyukakat ne keverjük szét. A habzó keveréket az előkészített tányérra, vagy sütőpapírra öntjük. (A fazékra ragadt törökméz könnyen eltávolítható, ha vízbe áztatjuk az edényt.)Egy órát hagyjuk pihenni, majd lepattintjuk a tányérról, vagy sütőpapírról. Recés késsel megpróbálhatjuk szeletelni, de repedni fog, kisebb, nagyobb darabokra törik, de így is szép lesz. Zárjuk dobozba, ha levegőzik, könnyen elolvad.